Harc község bemutatása

Megjelent: 2016. február 15. hétfő

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám...

… messzeringó gyerekkorom világa.”

(Radnóti Miklós)

Bevezetés

Erdei Ferenc klasszikus meghatározása szerint „a falu, mint település, tájhoz kötött kisebb tömörülés, amely egyúttal gazdasági és társadalmi egység is”.

A domborzatnak, a vízrajznak, talajviszonyoknak, éghajlatnak, alapvető szerepe volt minden, de különösen a falusi település létrejöttében, fejlődésében, alakulásában, hiszen mindezek a gazdálkodás mikéntjét alapvetően befolyásolják. Befolyásolják közvetlenül, de közvetve is, például a közlekedési feltételek révén. A magyar falvak a XI-XIII. században, a félnomád téli szállásokból alakultak ki. Ez a 150-200 ember lakóhelyét, egyúttal gazdasági szervezetét képező település volt jellemző a Dunántúlra és az Északi Hegyvidékre, szemben az Alfölddel, ahol nagyobb települések jöttek létre, ritkább faluhálózattal.

A török hódoltság után az elpusztult területeken – és Tolna megye ilyen volt – számos település alakult ki, vagy alakult ujjá. Ez történt Harccal is. Szegény emberek új honfoglalása után népesedett évszádokon át is csak „2 utcás” faluvá. A város közelsége és az újra elnyert önállóság messzemenően befolyásolta mai arculatának kialakulását.

 

A táj

A Tolnai Hegyhát elnevezésű kistáj délkeleti határában, mintegy a Hegyhát oldalában, a Sió felett, néhány kilométerrel a Hegyhát legdélibb pontján fekvő Leányvártól északra találjuk Harc községet.

Az egész Hegyhátra jellemző erózió, lejtőpusztulás, e tájra is jellemző. A Mezőföld után itt a legvastagabb a lösztakaró az országban és ez a község két régi utcáján is végig látható.

A két emelkedő utca három domb közötti két völgyben települt. A kisméretű, meredek domboknak nincs nagy vízgyűjtő területe, így a völgyben nem alakult ki patak, de a csapadékvizet elvezető utca, annak árkai állandó karbantartás igényeltek. Nagyobb esők után a Sió fele lezúduló víz mély árkokat vágott a löszbe.

A vidék jellegét alapvetően határozza meg a község „alatt” húzódó Sió, melyet folyónak mondanak ugyan, bár jelenlegi formájában, e tájékon csatorna a helyes elnevezés. Ez egyúttal a község keleti határa is. Közismert, hogy Siófoknál ered a Balatonból, majd Simontornya közelében veszi fel a Somogyból és a Mecsekből táplálkozó Kapos-Koppányt és a szomszéd község – Sióagárd - alatt a Sárvizet, majd a Völgység patakot. A Sió, Sárvizet a XVIII-XIX. században szabályozták, ekkor ármentesítették a harci határt is. A folyóvölgyek a szabályozás előtt mocsarasak voltak és ez kedvezőtlen mezőgazdasági hatás mellett azzal a következménnyel járt, hogy a XIII. századtól kezdve mocsárvárak épültek a magasabban fekvő „szárazulatokon”. Ilyen mocsárvár volt a községtől északra a Anyavár (másként Sártornya). Az anyavár elnevezés alapján születhetett a Leányvár fantázianév (mivel azon a területen nagy valószínűség szerint vár nem volt).  Ezzel azonban nem mindenki ért egyet: Miklós Zsuzsanna régész szerint, aki a magyarországi földvárak kutatója és Harc környékét is ismeri, a „Lányvár” (Leányvár) földvár lehetett.

  Harctól végigtekintve a Sió-Sárvíz-völgyön, dél felé igen szép panoráma bontakozik ki. A közelben Sióagárd képe rajzolódik ki a Sárvíz és Sió egymáshoz közeledő karjai között. A község fölött a meredek falú Leányvár magaslik. Ez a Hegyhát legdélebbi kiszögellése, mögötte a hegyeknek tűnő Szekszárdi-dombvidék északi pereme. Kelet felé messze belátunk a Dél-Mezőföldi síkságra. Észak felé a vizenyős rétek közt nehéz felismerni az egykori Anyavár romjait. Ennek köveiből építették a hagyomány szerint a harci templomot.

 

A „kezdetektől” a török kiűzésig

Az ősköri védművek egyik ritka szépen fennmaradt alakját láthatjuk Harczon. Lehetséges, hogy ez a védmű tövében fekvő község ettől nyerte elnevezését. A Zombáról Szegzárdra vezető országúton baloldalon a Sió-Sárvíz völgy mentén húzódó hegygerinczen még a laicus szeme is megakad egy imposans, igen széles és mély bevágáson, melyen át gyönyörű kilátás tárul a háttérben a szemlélő elé. A hegygerinczet keresztül szakító tágas bevágás Vaskapu nevet visel, s ezen 30-35 m magas meredek partok között vezet az út, most  a mögötte fekvő Harcz-községbe. E Vaskapu választotta el a dél felé nyúló hegygerincznek védművé átalakított végét az északi fennsíktól, s védte az ugyanonnan jövő támadástól. A többi oldalról mély völgy veszi körül most is Várhegynek nevezett védművet.

            Pataki oklevelekről ír, melyek a község létét igazolják 1193-ban Horcha, és 1407ben Harcha néven, később „Harcsa” néven is említik a falut. Ez a Harcsa nevű település Weidlein adatai szerint még a török időben is létezett, kb. 10 házból állott és magyarok lakták. Később „Harcsa” néven is említik a falut.

 

1990-1996

1990. április 13-án 15 órakor a harci tanácsházán tizenhét szavazásra jogosult és meghívott vendég előtt Nagy Jánosné korelnök emelkedett szólásra és bejelentette, hogy a Magyar Köztársaság Elnöke 23/1990.(III.6.) KE.sz. határozatában úgy döntött, hogy több Tolna megyei község mellett Harc is, 1990. április 15-én önálló tanácsot alakíthat. Ez az ülés tehát az új, immár újra önálló harci községi tanács alakuló ülése volt. A hivatalos formaságok – ügyrendi bizottság megválasztása, mandátumok hitelesítése, szabálysértési bizottság megválasztása – mellett megválasztották az új tanácselnököt: Horváth János személyében. Helyettese Torma László lett, a VB. további tagjai lettek Szalai Jánosné és Renczes József.

Még ugyanebben az évben, október 12-én, újra ünnepélyes aktus tanuja volt a községháza tanácsterme.

Az 1990. szeptember 30-án tartott önkormányzati és polgármester választás eredményét hitelesítette a képviselőtestület. A szavazatok több mint negyedét Horváth János kapta, aki az első Polgármester lett a következő hivatalos eskü letétele után:

„Én Horváth János esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz, annak népéhez hű leszek, az Alkotmányt és az alkotmányos jogszabályokat megtartom, az állami és szolgálati titkot megőrzöm, megbízatásomhoz híven, pártatlanul, lelkiismeretesen járok el és legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel Harc javát szolgálom.”

 

 

A szöveg teljes egészében elolvasható a következő könyvben:

TOLNA MEGYEI LEVÉLTÁRI FÜZETEK.

(Új sorozat, 1991-2010, Szerkesztő: Dr. Dobos Gyula)

7. kötet Tanulmányok megjelent, 1999 (398 p.) ára 945,- Ft.

Sudár Géza: Harc község krónikája

Találatok: 2979

Facebook